Isten hozott!

Hogy miért lélektorna a mostani cím, az a végére pontosan kiderül. 

Azt hiszem, erre mondják, hogy tartalmas hétvége. Anyák napja extrákkal. Elmesélem, mert ez is kikívánkozik.

Még tavaly kaptunk a családtól egy élmény-vouchert: 4 órás vitorlázás a Balatonon. Úgy alakult, hogy tavaly nyáron nem tudtuk beváltani, na de most... május 1. munka ünnepe alkalmából jól kikapcsolódtunk, végre kimozdultunk. A csatolt fotón látszik a bizonyíték, hogy valóban ott jártunk.

Szombat reggel csinosba öltöztettük a lelkünk, hogy namostaztánelindulunkpihenni, és így is lett. Kontinentális ebédünket a siófoki „Meki” biztosította (jól van na, néha mi is vétkezünk), majd irány a part. Nagyon kedves hajóskapitányunk volt, végig beszélgettük a délutánt, nagyokat nevettünk. Szépen ügyesen és bátran mindenki kipróbálta a "vitorlás elejére kicsücsülünk" érzést, a próbán mindenki klasszul helyt állt és senki nem potyogott a vízbe. Nem is lett volna kellemes, hisz a víz csak 14 fokos.

Csodálatos időnk volt, kellemes meleg, napsütés, enyhe szél, béke és nyugalom. Csak ajánlani tudom, testnek-léleknek egyaránt jót tesz. Igazi élmény.

Ezt követően elautókáztunk Fenyvesre és megnyitottuk az idei szezont. Még nem a teljes menetfelszereléssel, hisz a strandolást az előbb említett hűvösségi fok folytán még mellőztük. Kedvenc Naphal büfénk (ez itt a reklám helye) most is igazán kitett magáért és a végén még belefért egy fagyi is. Utána kaptunk grátisz show-műsort, sose találnátok ki, a vadkacsáktól. Két pasi kergette egymást, próbálták csőrre menően eldönteni a játszmát, volt benne piruett, csipkedős szamba, "mostaztánBadacsonyigüldözlek" vesszőfutás a vízen. Csajóca tisztes távolságból követte az érte vérre menő harcot, de hogy is mondjam csak, elég unottnak tűnt. Vagy a felhozatal nem felelt meg neki, vagy szimplán erősebb volt az éhségérzete a párosodási hajlandóságnál, mire a küzdelem véget ért, vadkacsalányunk elpályázott egyedül. A hoppon maradt flótások meg pillogtak, hogy most mi van. Sok hűhó semmiért? Embernépek ilyenkor szoktak kocsmára fakadni, hogy akkor igyunk egyet cimbora. Nem tudom náluk hogy van ez, nem vártuk meg a dráma végét, mert a cserebogarak mindegyike minket nézett leszállópályának, én meg ugye azt nem szeretem. Úgyhogy visszaterelődtünk az átlagos magatartási formához és normálisékhoz illően hazatértünk nyári hajlékunkba. Ott benn kb. 10 fokkal volt hidegebb a kinti hőmérsékletnél, ezt tetézte, hogy nem volt melegvíz, a bojler még kérette magát. 

Hát jól van, akkor büdinapot tartunk, így a férfisereg. Ez van. Olajradiátor bekapcs, türelmesen vár, anya addig ágyat húz, hátha kimelegszik. Hát nem. Még jó, hogy az én előrelátó férjuram elrejtett a csomagtartóban egy ágymelegítő párnát, mert nagy kincsnek bizonyult. No, gyerekszoba elérte a 22 fokot, áttoltuk a hővarázsló készüléket a nagyszobába és vártuk, hogy kiolvadjunk. Hát, nem igazán sikerült, de legalább továbbra se volt melegvíz. Ó, de olyan szép napunk volt, hogy ilyen kicsinységeken nem akadunk fenn. Szerintem 47 éve nem fordult elő ilyen velem, de hát nem vagyok fakír, hogy 12 fokban és jéghideg vízben fürödjek, úgyhogy álomba vártam magam. 

Kisimult a lelkem és talán még mosoly is volt az arcomon ahogy elaludtam. Reggel 8 óra tájban ébredtem/keltem fel. Csendben kiosontam, öltözni ugye nem kellett, mert minden ruhadarab rajtam volt, hátha jönnek a jegesmedvék.

Kiosontam, sőt le. A partra. Megint sokkal melegebb volt kint, mint bent, sütött a nap. Senki nem volt rajtam kívül. Kicsit csalódtam, hogy még nincsenek bent a stégek, máskor már márciusban visszarakták. Évekkel ezelőtt április 24-én, sőt május elsején is fürödtünk a Balatonban, mert 20 fokos volt a víz. Hát most nem.

Mindegy, elég nagy a part, leültem egy padra. Á, nem jó, túl messze van. Leguggoltam egy pici horgászstégre, de úgy meg elzsibbadt a lábam. Nem jársz túl az eszemen, odamegyek a kerítés melletti horgászstégre. És lőn. 

Innen valami különleges élmény részese lehettem. Anyák napi ajándék extra feltéttel. Először is jött egy hal. Inkább halacska. Felugrott előttem, látta, hogy nincs nálam bot, ezért kicsit illegette magát, mielőtt tovaúszott volna. 

Máskor - nyáron - zajosabb a környezet a kárókatonáknak, nem is láttam még sose ilyen közel őket. Most hárman is voltak és légibemutatót tartottak. Egy család végezte a reggeli tornagyakorlatait. Jöttek vadkacsák és a kecses hattyúk is. Én pedig egyre jobban összementem, hogy ne zavarjak, meg ne zavarjam ennek az idilli harmóniának a törékeny pillanatát.

Majdnem egy órát lent töltöttem. Közben feltámadt a szél, tarajossá tette a hullámokat, akik versenyre keltek egymással, ki tud jobban közelebb jönni a betolakodóhoz. A szél erőssége folytán egy pillanatra elbizonytalanodtam. A Föld forog gyorsabban? Neeeem. Olyan gyorsan vonultak el a felhők, mintha filctollal húznánk rajzlapra egymás után a csíkokat. A badacsonyi hegy felett két felhőpamacs elidőzött. Mint a pandák fülei, úgy néztek ki. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor már nem csak bárgyú vigyor ült ki az arcomra, hanem ettől a szépségtől, a természet tökéletességétől még a szemem is megizzadt. Nem mondom, hogy könnybe lábadt, mert még rám fognátok, hogy giccses vagyok. 

A Balaton mindig gyönyörű. Napban, szélben, esőben, viharban. Csobban a víz, a hullámok jellegzetes hangja simogatja a lelked. Nyáron majd a tested is, ha jókat úszhatsz benne, de ez is nagyon lélekemelő. 

Egyre erősödik a szél, a nádas szélén parkoló vitorlás kolompja majd szétveri az árbócrúd tetejét, olyan zajjal jelzi, hogy rossz idő közeleg. A tegnapi nyárias idő zordabbra fordul és én visszatérek alvó családomhoz. Muszáj ébresztőt fújni, vár a Mami.

Két dolognak nem tudok ellenállni. A palacsintának és a kertészeteknek. Perszehogy betértünk a keresztúriba. Ami még volt hely a kocsiban, oda virágot tettünk. Persze nem mind saját célra, hisz az anyák napja nem csak nekem szól. 

Megérkeztünk a rég látott Nagyszülőkhöz, Keresztanyukhoz. Volt nagy öröm, összeborulás, ahogy annak lennie kell. Olyan szép pillanatok ezek. Éreztem, ahogy az elmúlt egy nap boldogság-hőmérője menten kiakad. Nővérkém mesés ebédet görbített és egyszerűen olyan jó volt lenni. Együtt lenni, mint régen. 

És mégse. 

A torna része itt válik nehézzé. Fájó erről írni.

Amikor beteg voltam, említettem, hogy szeretnék hazamenni és megfogni az Apukám kezét. Most itt vagyok, megfogtam. El nem engedném. Simogatom a homlokát és már nem bírom tovább, eltörik a mécses. 

Egyszer biztos meglesz erre is a gyógyír. Olyan sok mindenre megtalálták már, az Alzheimerre miért nem? Kegyetlen betegség. Szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora fájdalom látni, milyen nehéz megtapasztalni, ahogy az évek során felemészt valakit. Valakit, aki téged és a családodat mindennél jobban szeretett és szeret most is, de már nem tudja elmondani. Csak fogni a kezét, ennyi maradt. Azt még tudod, fogni a kezét és simogatni a homlokát. Elmondani, mennyire szereted, hogy milyen hálás vagy mindenért. Hogy felnevelt, hogy mennyire büszke rá, hogy Ő a világ legjobb édesapja. Elmondanád, de nem tudsz megszólalni, mert akkora gombóc van a torkodban, hogy képtelen vagy rá. 

Csak nyúlsz a zsebkendőért. Gyorsan fogy. Nem akarod, hogy lássák, mert hasonlóan éreznek. 

Mindent megtennék, hogy meggyógyuljon és nem tudok semmit tenni. Kegyetlen érzés a tehetetlenség. Ólom költözött a mellkasomra. 

Elcsendesedünk. Az emberi test törékeny, a lélek erős, annak kell maradni. 

Lassan indulnánk haza. Nehéz elindulni. Nehéz napok jönnek. Maradnék, hogy legalább a kezét tudjam fogni.

Elindulunk és én nagyon hálás vagyok a férjemnek, hogy most ő vezet. Lehunyom a szemem és szinte végig csendben vagyok. Kicsit szundikálok is, de a lelkem olimpiát vív. 

Milyen kegyes hozzánk a Jóisten. Mindig ad szépet is, hogy könnyebben el tudjuk viselni a nehézségeket. Így marad a lelked békéje egyensúlyban. De ebben a tornában is kifáradsz, kétségtelen. A hited és a családod nélkül esélytelen. 

Hazaértünk és miután a cica éhségét enyhítettem, vigasztalóan odabújt hozzám. "Érzem ám gazda, hogy nyomaszt valami. Mi cicák ezt ösztönösen megérezzük. Gyere, simogass meg, jobb lesz kicsit."

Valami ilyesmit mondhatott, bár ő jobban tud emberül, mint mi cicául. Kicsiny szeretetgombóc, gyógyír a létezése is. 

Szóval valóban tartalmas hétvége volt. Ugye, hogy a lélektorna találó kifejezés rá?