Isten hozott!

Most szólok, hosszú lesz, csak az olvassa, aki nem fél percre van hitelesítve. Úgy döntöttem mesélek. Csúnya járványról, viszontagságokról, emberekről, akik teszik a dolgukat és segítenek visszakapni az életed.

Tudom, hogy számítok, ezért hivatalosan is a statisztika része lettem. Mondjuk ennél örömtelibbet is el tudnék képzelni (pl. a friss Kia Sportage tulajdonosok közé tartozók), de most ez van.

Vigyázni kell, mit kíván az ember. Én egy kicsit több időt szerettem volna adni magamnak. Nyilván nem ilyen áron, de ezt most megkaptam. Van időm gondolkodni.

4:13 van és ma már a 2. dolognak tudok örülni.

Ad1. Lement a lázam, ennek örömére az ápoló néni megsimogatta a vállam. Ez azért is jelentős, mert a héten a családomat csak messziről szerethettem. Felértékelődnek a dolgok, mint például a simogatás.

Ad2. Önző módon azt gondolom, hogy nekem csicseregnek a madarak. A többiek ( a derék ápolók kivételével), alusznak, tehát ez csakis nekem szólhat. Ugye hogy ugye. Üzenete is van, elvégre egy veréb értsen madár nyelven. Itt a tavasz, mindjárt felébred és kivirágzik minden. Frissen, üdén, illatosan. Szóval az élet bármilyen törékeny, a világ él és élni akar. Én is. A kicsi madárkák tudtukon kívül így öntenek belém lelket. A félhold meg bevigyorog az ablakon. Szinte romantikus.

Időközben rájöttem, hogy mennyi mindennek örülhetek még.

Csupa luk a kezem, mégse vagyok tűpárna.

Anélkül vannak hematómáim, hogy bántottak volna.

Az elmúlt 1 órában nem böktek, nem szúrtak, vért se vettek.

Nem csak nekem van humorérzékem. Az kell. Nem lehet másképp kibírni.

Rájöttem alapvető összefüggésekre.

Én olyan, de olyan éhes vagyok.

Azt mondták, szép dolgokra kell gondolni. Tejfölös csirkepaprikás nokedlivel. Az szép.

Meg kéne reformálni a kórházi szobabeosztást. Felvételkor kikérdezni a pácienst, horkol -e. Külön folyosóra ( a külön szoba nem elég) rakni a horkolósokat. Sose tudtam horkolásban aludni. Én már csak ilyen kényes fülű vagyok.

Szóval a nyugalom fontos eleme a gyógyulásnak. Jó lenne ezt kivitelezni, bár erre még nem látom a megoldást.

Milyen hasznos most a szaglásvesztés. Jól esne egy zuhany. Vagyunk így ezzel többen is. A többit kitaláljátok.

Egyelőre nehezen viselem ezt az egészet. Nem garantálom, hogy mindig ilyen pozitív hangvételű írások lesznek. De a stílus marad.

Vigyázzatok magatokra!