Isten hozott!

12.

Velem együtt sokan vártátok ezt a bejegyzést. Az utolsó ilyent. Ezennel ünnepélyesen kijelentem, gyógyultnak nyilvánítom magam. :-)

Pontosan 1 hónap telt ennek (R=tugggyyukki) jegyében, de úgy érzem, nem csak a nehezén vagyok túl. Ma a kardiológián azt mondták, nem érte maradandó károsodás a szívemet, a fáradtságérzés és a hirtelen fellépő szapora dobbanások idővel elmúlnak majd. Reméljük minél előbb. Megkönnyebbültem. 

Megérkeztek az antigén teszt eredményei is, Kristóf fiam mondta meg a tutit: "Anya, golyóálló lettél." Olyan ellenanyagszint mutatkozik, hogy tyű és nahát. :-O (-: ;-))

Szóval már csak az a dolgom, hogy erősödjek. Ami múlt héten még csak 1 órát ment, most már hármat. Bízom benne, hogy rövid időn belül visszatér az erőm és az állóképességem. Sütni, főzni már tudok, nem halunk éhen. (-: ;-))

Holnap lesz az utolsó böki és utána már a lila foltjaim is gyógyulhatnak.

És elmondhatom, én még jól kijöttem belőle. Sok olyan emberrel beszéltem, aki elhúzódó tünetekkel küzd, akinek maradandó károsodásai lettek, aki még most sincs jól.

A munkahelyemen van olyan, aki nem tudta legyőzni. 51 éves volt, alapbetegségek nélkül, jövő héten kísérik utolsó útjára. Olyan is van, aki lélegeztetőn volt/van.

Elmondom még egyszer, aki még mindig nem hiszi, vagy nem veszi eléggé komolyan. Ez nem influenza, nem is lehet hozzá hasonlítani. Egy influenza nem gyűr le átlagembereket, mármint átlagos egészségi állapotúakat.

Egy darabig még tuningolom magam vitaminokkal, talán hamarabb regenerálódik az immunrendszerem is.

Tegnaptól újra tudok dolgozni (micsoda öröm, de komolyan), egyelőre itthonról, de akkor is.

Egy témához kapcsolódó sztorival még kiegészítem a posztot. A férjem pénteken csinált egy gyorstesztet, ami abszolút negatív eredményt mutatott antitestekre. Kicsit bízott benne, hogy ápolásom során ő is átesett rajta, de nem. Ezen felbuzdulva gyors egyeztetés a háziorvossal, hogy ugye akkor most már ő is megkaphatja végre az oltást, hiszen alapbetegségei folytán erősen javallt. Hogyne, persze, kedden mehet is. Ez volt hétfőn délben. Aztán jött a telefon, hogy az ÁNTSZ számon kérte a háziorvost, hogy miért, milyen alapon küldte, hiszen csak 63-as születésű. És nem 62-es.

Hát igen, ez egy nagyon komoly érv. >:-(

Úgyhogy mégse mehet. De számtalan harmincast már beoltottak. Ha addig élek, mint 10 teknősbéka, akkor se fogom érteni. És borzasztóan sajnálom. És féltem. A háziorvos talán jobban ismeri a saját pácienseit, az állapotukat, a prioritást. De a karhatalom ezt felülírja. 3:-( :-(( Egyetlen év miatt.

Nem folytatom, mert abban már csúnyás is lenne...  :-|

Ezt csak a teljesség kedvéért írtam le, hogy azért mégse legyen minden olyan rózsaszín. Bizakodunk, hogy hamarosan hívják.

És most örülünk. Szépen, szerényen, de nagyon.

Naponta többször is megölelem, megpuszilom a családomat, és közben azt érzem, milyen csodálatos ajándék is ez. Már írtam korábban: át-és felértékelődnek a dolgok, a kapcsolatok. Ez valóban így van.

Köszönöm, hogy sokan velem tartottatok ebben a kemény hónapban, hogy olvastátok, kommenteltétek, megosztottátok a bejegyzéseimet, talán tudtam vele segíteni is. Nagyon sokat jelentett, hogy nem egyedül harcoltam, hanem virtuálisan sokan mögém, mellém álltatok. Köszönöm az imákat, a jókívánságokat, a szép finomságokat ;-), a gondoskodást, törődést. 

Ha bárkinek kérdése van, nyugodtan keressen, a továbbiakban is szívesen válaszolok.

Vigyázzatok magatokra!

Itt a tavasz, hihetetlen mennyiségű kismadár csicsereg kint, (velem örülnek biztos ((-: ) megyek is sétálni egyet.

Nagy ölelés