Isten hozott!

8.

Utolsó bejelentkezésem óta volt egy nagyon rossz éjszakàm, meg egy viszonylag jó. Nincs két egyforma nap. Nagyjából egy lepkének több ereje van, mint nekem, de ez most nem számít. Minden nap jobb egy kicsit, találok valamit, amitől jobb.

Tegnap nem voltam jó társaság, a nem alvás rátette a bélyegét a hangulatomra is. Igazi kihívás egy hajmosás, utána csak poszogni van erőm. Marékszámra szedem a gyógyszereket. A kiegészítő terápia a hagyma, narancs. Néha eszembe jut valami szép és finom. Így volt ez az almáspitével is. Még ki se hűlt a mondat végén az enter,

Kovácsné Csíki Annamária

már indult is a konyhába. Valahogy így történhetett, hogy ülünk a vacsora asztalnál és csöngetnek. Egy tálca friss, forró almás pite érkezett. Gyógypite.

Hálás köszönet érte.

Bélus azóta is úgy maradt :-D  Annyira meghatódott, hogy milyen csodálatos emberek vesznek körül bennünket.

Egyébként jó magaviselettel szabadultak. Vasárnap letelt a karantén, Bencével el is mentek vásárolni. Állítólag éhezők viadala volt.

Ma új kihívás elé nézek. Valami ebédet kérne faragni. Ráadásul nemzetközi Kristóf nap van, névnapit. Már a gondolatra elfáradtam.

:-)

Az én fiam persze nem fog gondot csinálni belőle, ha nem lesz ötcsillagos a menü, ez inkább engem bánt kicsit. De most nem fog bántani, elengedem. Kárpótolom majd.

Úgy szeretnék jobban lenni. Nem nyafogni, nem bociszemekkel bámulni ki az ablakon, sóvárogva egy tavaszi sétára.

Idebújt a cica.. Neki is bociszemei vannak most. Gyere kétlábú, segítek aludni.