Isten hozott!

9.

Háborgok. Nem elég a baj, még jön hozzá a bosszúság. Igazságtalan bánásmód, mintha csak az én kifejezett kérésem lett volna, hogy ugyan fertőzzön már meg valaki, hadd kerüljek kórházba. NEM én akartam ezt! Nem én voltam felelőtlen, ostoba és ugrottam a vírus elé, hogy gyere ecsém küzdjünk meg. Nem.

Fél fizetést se fogok kapni, sőt még a kórházi igazolást se sikerült megkapni, tehát még ez is kétséges. Pedig ott voltam, azóta is látszódnak a nyomai. Szép kék-zöld, meg sötét lila.

20 perc fentlét után kidőlök, pedig marhára itt lenne az ideje jobban lenni. Mármint lényegesen jobban.

Most ott tartunk, hogy akkor mehetek vissza dolgozni, ha felmutatom a negatív tesztet. De nem tudom, hiszen még vannak tüneteim, biztosan kimutatható bennem. Az orvos szerint akár több hónapig is. Hát ez igazán jó. Ráadásul nekem kell bizonyítani, hogy már negatív vagyok. Mégis hogyan? Nézzek mélyen magamba? Nonszensz. A munkáltató kéri, de nem fizeti. A tb se fizeti. Csak én a tb-t. Ez így igazságos, ugye?? A munkahely első dolga az volt, hogy írassam át a kódot 7-esre, ne nekik kelljen fizetni a táppénzt. Ebből az egészből mindenki a könnyebbik felét akarja húzni. Nyilván csak én nem, csak nekem és a családomnak fontos, hogy újra egészséges legyek. Kerüljön bármibe is. Kicsit számoljunk Az elmúlt 17 nap során nagyjából 30.000 Ft-ot hagytunk a patikákban. A kieső bérem százezres nagyságrend lesz. Ki kell fizetnem a tesztelést, ami 20 ezer körül van. Lehet, hogy elsőre még pozitív lesz, akkor ismételni kell. A férjem 3. hete van szabadságon, szerintem tőle is elvárják a tesztet. Persze kifizetni senki nem akarja. Neki sem akkor nem csináltak tesztet, mikor nekem, sem azóta, pedig többször kérte. Nem tudjuk, ő átesett -e. Viszont cukor-és egyéb betegségei miatt indokolt lenne az oltás. Beregisztrált ügyesen (én is, de ez ugye okafogyottá vált), azóta se hívta senki. Nem is fogják, hisz a környezetében volt covidos. Neki kell magánlabort keresni, kideríteni, hogy mizu, ezután az eredménytől függően kaphat oltást egyszer, majd. Vagy nem. Én érzek csak ellentmondást? Annyira igazságtalan és méltatlan. Nem leprás vagyok. Mégis úgy bánnak velem, velünk. Szeretném visszakapni a jó kis szolíd életemet. Türelmesen tűrtem az elmúlt egy évet, vigyáztam, alkalmazkodtam, bíztam.

Látva a médiában a fröcsögést, a szenzációhajhász hírmorzsákat, a torzításokat, ökölbe szorul a gyomrom. Én megvédem az egészségügyi dolgozókat. Az emberek azt hiszik, sérthetetlenek, őket nem érheti utol ez a R. Dehogynem. Pánikot kelteni a legkönnyebb, mint a tegnapi tv bejátszásban, miszerint Pécsen nincs ember a Covid központban. De van. Sokan vannak, akik értünk küzdenek. Akik nap mint nap beöltöznek űrruhájukba és próbálják menteni az életeket. Akik tartják benned a lelket. Akik nem félnek tőled, hanem hozzáérnek a válladhoz. Teszik a dolgukat, ez a hivatásuk, ne kérdőjelezze meg senki. Járvány van. Ha ezt valaki megkérdőjelezi, bűnt követ el. Ha ennek tudatában fertőz, még inkább. Tudjátok mit kaptam jótanácsként? Hogy engedjem el. Mit számít, mi volt, ki volt. Ja. Másnak tényleg nem számít.

Úgy tudom, egyszer csak jelentkezni fog az ÁNTSZ. Alig várom. Lesznek kérdéseim. Hogy szerintük jól van -e ez így? Állítólag lesz kontroll vizsgálat is. Az bizony jó lenne. Bár erről a kórházban nem tudtak információt adni.

A kórházban két orvos volt egyszerre ügyeletben. Az egyik szemész, a másik ortopédus. Ha ezen lenne mosolyogni való, biztos nevetnék. Mindenesetre minden tőlük telhetőt megtettek.

A jóra koncentrálok. Arra, hogy mindezeken jó lesz felül emelkedni. Az számít, hogy mindenki meggyógyuljon.

Köszönöm a finom, forró medvehagymás pogit Vikinek, a szatyornyi gyógyuljmegcsomagot Ginának, a sok kedves üzenetet mindnyájatoknak!

Gyógyulok, szép lassan minden jó lesz.