Isten hozott!

3.

Elárasztanak az üzenetek, de nem tudok válaszolni mindre. Tudom, hogy aggódtok, de alig van erőm. Nehéz éjszakám volt. Éjjel 1-kor újabb láz, de most ügyesen elcsíptük 39 előtt. Viszonylag hamar hatott a vénás csillapítás. Mire visszaaludtam volna, a néni a fejébe vette, hogy azonnal meg akar halni. Egész éjjel, folyamatosan fennhangon kérte erre az Istent. Őrjítő volt hallgatni. Úgy megfájdult a fejem, hogy utána semmit nem tudtam aludni. Ma 11 körül végre átszállították az otthonához közelebbi kórházba. Merthogy ő már jól van, csak meg kell erősödnie. Nem értem az embereket. Aki a nehezén már túl van, az már örülhetne. Ettől a hisztitől teljesen kikészültem.

Tegnap egyébként sok minden történt. Napközben még 2 láz. Csináltak hasi és szív ultrahangot, hogy kizárják a komoly bajt. Kizárták. Ma volt még egy hasi, de nem kaptam megnyugtató választ, csak hogy nincs trombózis a májamban. De valamitől mégis nagy és fáj. Erre mondták azt, hogy igen, lehet más ami okozza. Köszi.

Holnap lesz újabb labor és talán röntgen, utóbbi az én kérésemre, hogy ugyan nézzük már meg, hogy alakul a tüdőgyulladás. Amíg láz van, nem lehet hazamenni. Erre magamtól is rájöttem. De a láz nem ereszt. Arra is gondoltam, hogy az autoimmunom szállt szembe velem. 9 napja vagyok lázas. Nem találják a kikapcsoló gombot.

Tegnap a két fiatal szobatársam hazamehetett. Szívből örülök neki, és kívánom, hogy mielőbb teljesen felépüljenek. Csajok, egy élmény volt Veletek, bár ne ilyen körülmények között találkoztunk volna. Az ágyak még ki se hűlnek, már töltik fel.

A szombaton még csak a mi kórtermünkkel megnyitott szárny ma teltházas. SOK! fiatallal.

Azért hogy jót is mondjak, tegnap is rengeteg szeretetet kaptam Tőletek. 

És kaptam szépet. Hazai kosztot. Tejfölös csirkepaprikás nokedlivel, sütivel. Nagyon szép és nagyon finom volt. Hálásan köszönöm drága

Helga Fűkőné Herceg

 

Orvosi összefüggésre is rájöttem. Az elfogyasztott menü jótékonyan hat a szaturációra, a délelőtti 92-93 felment 96-ra. Ez a nokedlis pöri eredménye. Egyértelműen.

A sok madárka mellé, amit sokan küldtetek, kaptam egy igazi, tenyérbe fogható kék posztó-csicsert is. Kellett is, mert a néni a kiabálásával elüldözte az ide készülőket. De még a hold se jött. Fekete aura.

Tegnap délután újabb tünet jelentkezett, a köhögés. Nem egyfolytában, inkább rohamszerűen.

Az ápolók fáradnak. Egyszerre ketten vannak egy egész folyosóra. Jó hosszú folyosó van.

Privilégiumokkal bírok. Alanyi jogon szereztem. Saját lázmérőm van. Ha nem figyelek, néha elviszik, de én bumeráng módjára mindig visszaszerzem. Ugyanígy saját kincstári borogatásom van. Kórházi nyunyóka. Hosszú keze van Cilikének, ha ezt is megérdemlem.

Az étel borzalmas. Ebben lehet valami bújtatott motiváció. Ha nem gyógyulsz rendesen, büntiből ezt kapod. A szerencsésebbek persze jobb ételt esznek. Hazait. Attól erőre kapnak.

Amikor szombaton becsekkoltam az osztályra, megütötte a szemem a hullaszállítás felirat. Elég ijesztő volt. De a másik liftbe szálltunk be. Itt fenn minden zónázva van. Vörösben vagyunk, mondanom se kell. Az ajtónk mellett gyűjtik a veszélyes hulladékot. Tetőtől talpig mindenki szkafanderben. A férfit a nőtől meg lehet különböztetni, egyébként semmi. Nem látod, ki beszél hozzád, ki segít. Embertelen. A nevüket se tudod. Gépies rendszer, gépies mozdulatok. Kiszolgáltatottság.

Haza akarsz menni. Megfogni a férjed kezét. Megpuszilni a gyerekeidet. Átölelni Őket. De nem teheted. Nem enged a láz. Fogva tart itt benn, távol Tőlük. Elrabolja az életed, megfoszt valamitől, ami szent. Pedig Neked ott a helyed, Velük. Nem jól van ez így.

A kétkedőket kerüljétek, ők nem hiszik el ha betegek, nem vigyáznak magukra és a környezetükre sem. Én pontosan tudom, ki hozta be az irodába. Tök beteg volt, fityegett rajta a maszk. Mikor megkérdezte a kolléganőm tőle, hogy miért jött be betegen? Hisz tudja, hogy nem szabad. A válasz egy röhögés kíséretében annyi volt, hogy bizonyítsátok be, hogy covidos vagyok. Az volt. 2 nap múlva kiderült.

Legyetek óvatosak.

Köszönöm, hogy ilyen sokan szorítotok értem. Nagyon sok erőt ad.

4.

Tegnap napközben láztalan voltam. A 2. adag pörkölt nokedli felvitte a szaturációmat 97-re. Szabadalmaztatni!!!:-))

Este finom vacsit kaptam, a szívecskés joghurt közepénél nagy öröm ért. Érzem a tusfürdőm illatát a bőrömön. Alakul valami.

Két új szobatárs érkezett nagyon rossz állapotban, oxigénre szorultak. 11 után tértünk nyugovóra, előtte idekészítettem a box kesztyűt. Nagy meccsre készültem. 1/2 5-kor arra ébredtem, hogy csuromvizes vagyok. Nem ám olyan Hernádi Judit SünBalázsos módon (egyik kedvencem), hogy kiszorultam a küszöbre, és hogy vizes lett a hátamon a zing :-D Nem. Ez nagypályás menet volt. Lepedőcserés. Megvívtam a sorsfordítót. Szerintem. Felállhatok a dobogómra. Elégedett vagyok és örülök. Megszokásból beraktam a lázmérőt (megszoktam, na, olyan cuki, összenőttünk), 36,7. Megnyertem a saját olimpiám

Elfáradtam, megmosakodtam, átöltöztem és bizony kinyitottam az ablakot. Megköszöntem a drukkoló és velem örülő csirreknek az éneket. Visszafeküdtem. Mosolyogtam. Előkerült egy vadgalamb is és közölte, hogy hurrá-hurrá. Becsszó. Az olimpiámnak híre mehetett, mert egyszer csak megjelent a nővérke egy diszkrét pohárkával, mutatva a mosdó felé. Mondom oké, de most voltam. Nem baj, ő visszajön. Kell a minta.

Mi más lehet, mint dopping vizsgálat? Nem csaltam. Majd mindjárt bebizonyítom. És lőn. Elégedetten távozott a zsákmánnyal. Én már vigyorogtam. Mi lesz még itt ((-:

Kaptam friss lepedőt, cserébe adtam vért, még böktek is. Rövid alvás. Hát mondjuk jól esett volna még, de ha egyszer vérnyomást kell mérni, meg friss szatot, akkor nincs apelláta. Éhgyomri 95-össel kibékültem.

Közel se vagyok még jól, de eltelt 1 nap láz nélkül. Vizitkor elhangzott a nap mondata: hazamehetek.

Hosszú még a gyógyulás, de talán otthon jobban megy a pihenés.

Itt benn meg kell a hely. Még 2 szárnyat megnyitottak. Rengetegen vannak intenzíven. Az aula folyton teltházas. Csak jönnek, szűnni nem akaróan.

Aki beteg és nem javul sokáig, jöjjön be a Covid központba, itt segíteni fognak.

Köszönöm a Jóisten kegyelmét és Nektek a sok szeretetet, imát, drukkot!

Jövök még.

5.

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen korai órában ennyire aktív az agy. Néha meglepődöm saját magamon. :-)

Na szóval tegnap délután hazaengedtek. Kicsit szervezetlen volt, a várakozás és az utazás jól kifárasztott. Itthon nagy generál, irány a fürdőszoba. A hajszárítás már Bélusra maradt, a karom se bírtam felemelni. A szaturáció kényes dolog, szorosan összefügg a terheléssel. Alig 92.

Kaptam enni, megjött az ellátmány és a gyógyszer is.

Helga Fűkőné Herceg

oklevelet fog kapni a végén  eszméletlen, mi mindent tesz értem, értünk. 

Még felhívtam az Anyukámat és paff, lemerült az akksi. 2 óra töltés kellett az újrainduláshoz, ez volt a vacsi-time. Szépen végig raktam a gyógyszereket az asztalon, csak az estivel órákig lehetne gombfocizni. Hősiesen betoltam, nesze neked "R". R, mint rohadék. Ezután a nevén se vagyok hajlandó hívni.

Átnéztük a hosszú listát, hogy kell itthon élni. Nem egyszerű. Most fertőzök igazán, mert ugye már köhögök is. Itthon vagyok, de külön, a lehető legnagyobb szeparációban. Még a cica se jöhet a közelembe. :-((

De itthon vagyok, a család óriási erőt ad. Ugye el tudjátok képzelni, milyen érzés, amikor kicsordul a lelked az örömtől ettől a mondattól: "Anyácska, de jó, hogy megjöttél, úgy hiányoztál" 

Na ez a túlcsordulás mindjárt meg is jelent a szememben, némi zsebkendőzést indukálva maga után  :-)

Örömkönnyek után maszk vissza, és ez jó darabig így is lesz. A puszikat addig gyűjtjük a tarsolyba.

Riogatónak az éjjeliszekrényre készítettem a lázmérőt, szat-mérőt, zsepit, vizet és csicsiija. Csend volt. Allhattam, nem háborgatott senki. Immár nem vagyok tűpárna, bár még 40 napig kell szúrni a vérhigítót. 3/4 5-kor ébredtem arra, hogy érdemes lenne pólót cserélni. "R" még próbálkozik, de én kihúztam magamból a mágnescsíkot. Némi frissítés után visszafeküdtem. Aludni már nem tudok. A világ összes madara idejött dalolni ma reggel és csak csivitelnek. Süt a NAPOCSKA

Jóra kell fordulnia mindennek.

A világ legnagyobb ölelését küldöm Nektek. 

6.

Nem, nem raboltak el a madarak. Visszavonultan élek, mint a mesebeli hercegnő a torony szobában.

Tegnap új tünetként csípőtáji zsibbadás jelentkezett, majd egész egyszerűen nem bírtam megmozdulni. Fájnak az ízületeim, alig bírok menni. Mintha egy pillanat alatt megöregedtem volna. Belenézve a tükörbe, ez nem áll messze a realitástól. Nem ismerek magamra. Az ott nem én vagyok. Exupéry tudhatott valamit. Mert jól csak a szívével lát az ember.

Nem sajnálkozok, nincs miért. Ha rendbe jövök, majd újra jól leszek, immár kifelé is. Belül jól vagyok.

Nagyon sokat aludtam és ezek olyan félig éber szakaszok is. Mint egy különleges belső út. Elengedni dolgokat (aki ismer, tudja, hogy nekem nehéz), ugyanakkor rájönni újakra. Felfedezni a létezés örömét. Nem lőttem be magam nyugi, félre se beszélek. Egyszerűen ebben a. betyár nehéz időszakban érzem azt, ami a világon a legfontosabb. Élek, még ha most minden fáj is. Böjte Csaba fogalmazta meg olyan szépen ezeket. Hálás vagyok, hogy korán kelek, mert ez azt jelenti, van munkám. És így tovább. Hálás vagyok, mert nincs már lázam. Hogy itthon lehetek. A többi majd megoldódik idővel. Remélem mielőbb.

Kaptam pici csokor ibolyát az én hős betegápoló férjemtôl. Mindig keresi a kedvem. Még a szurimat is beadja. A világ leggazdagabb embere vagyok!

Örülök a csendes esőnek, ahogy rezgeti az ereszt. Talán a nyirokcsomóim se feszítenek tovább. Csak a fejem ne fájna. Az nagyon rossz.

Remélem mindenki meggyógyul és az egészet elfelejtjük.

Köszönöm a rengeteg üzenetet, biztatást, érdeklődést. Nincs erőm egyesével válaszolni, most nincs. De hálás vagyok érte és rengeteg erőt ad.

7.

Itt a tavasz.

Pihentető, jó éjszakám volt, 7 körül ébredtem. R még próbálkozik, mindig alattomosan. Szinte látom, ahogy dörzsöli a tenyerét, a kaján vigyort az arcán, hogy namajdmost. A falvédő a falra való, én nem. Evidens.

Tegnap este héjában főtt krumplira vágytam, megkaptam. Ember olyan jót még nem evett. Ma reggelire szintén. Lila hagymával. Hmmm. Talán ez az oka, hogy olyan érzésem van, túl vagyok a nehezén. Nem akarom elkiabálni. Szaggat a derekam, mintha tépnék, de én akkor is kimegyek a teraszra. Süt a , kell a d- vitamin. Tiszta idilli. Idehallatszik távolról a gyerekzsivaj. Normál esetben most én is kint lennék a kertben. Nem normál eset van. A tegnapi eső után kizöldellt minden. Szinte hallom, ahogy pattannak a rügyek a fűzfán.

Valami alakul. Kezd visszatérni az étvágyam. Életemben nem ettem ilyen csúnyán a narancsot. Mint a vadállat a húst. Türelmetlenül, kapkodva, mintha az életem múlna rajta.

Nagyon nehéz ez a hónap. De van öröm. A barátosnémmel szinte egyszerre lettünk betegek. Tegnap Őt is hazaengedték a kórházból. Ma végre hallottam a hangját. A szülei még bent vannak. Még nincs vége, de töretlenül imádkozunk. Tartjuk egymásban a lelket.

Azt hiszem lelassultam. Próbálom előnyére fordítani a dolgot. Ma napközben kétszer is aludtam, és az én drága Bencém megjegyezte, hogy tűnnek el a lila karikák a szemem alól. Nahát!

:-D

És elkezdtem egy képzeletbeli listát, mit csinálok, ha újra jól leszek.

Hazamegyek a szüleimhez és fogom az Apukám kezét. Végre mindenkit megölelek. Puszit is adok, sokat. Leülök beszélgetni azokkal, akikkel már régóta készülök. Ágiékkal kirándulunk és ott lesz mindenki a csapatból. Tartunk egy csajos estét. És még többet is.

Rengeteg ötletem van. Gyógyulok.

UI: új szépet álmodtam. Almás pite

8.

Utolsó bejelentkezésem óta volt egy nagyon rossz éjszakàm, meg egy viszonylag jó. Nincs két egyforma nap. Nagyjából egy lepkének több ereje van, mint nekem, de ez most nem számít. Minden nap jobb egy kicsit, találok valamit, amitől jobb.

Tegnap nem voltam jó társaság, a nem alvás rátette a bélyegét a hangulatomra is. Igazi kihívás egy hajmosás, utána csak poszogni van erőm. Marékszámra szedem a gyógyszereket. A kiegészítő terápia a hagyma, narancs. Néha eszembe jut valami szép és finom. Így volt ez az almáspitével is. Még ki se hűlt a mondat végén az enter,

Kovácsné Csíki Annamária

már indult is a konyhába. Valahogy így történhetett, hogy ülünk a vacsora asztalnál és csöngetnek. Egy tálca friss, forró almás pite érkezett. Gyógypite.

Hálás köszönet érte.

Bélus azóta is úgy maradt :-D  Annyira meghatódott, hogy milyen csodálatos emberek vesznek körül bennünket.

Egyébként jó magaviselettel szabadultak. Vasárnap letelt a karantén, Bencével el is mentek vásárolni. Állítólag éhezők viadala volt.

Ma új kihívás elé nézek. Valami ebédet kérne faragni. Ráadásul nemzetközi Kristóf nap van, névnapit. Már a gondolatra elfáradtam.

:-)

Az én fiam persze nem fog gondot csinálni belőle, ha nem lesz ötcsillagos a menü, ez inkább engem bánt kicsit. De most nem fog bántani, elengedem. Kárpótolom majd.

Úgy szeretnék jobban lenni. Nem nyafogni, nem bociszemekkel bámulni ki az ablakon, sóvárogva egy tavaszi sétára.

Idebújt a cica.. Neki is bociszemei vannak most. Gyere kétlábú, segítek aludni.

9.

Háborgok. Nem elég a baj, még jön hozzá a bosszúság. Igazságtalan bánásmód, mintha csak az én kifejezett kérésem lett volna, hogy ugyan fertőzzön már meg valaki, hadd kerüljek kórházba. NEM én akartam ezt! Nem én voltam felelőtlen, ostoba és ugrottam a vírus elé, hogy gyere ecsém küzdjünk meg. Nem.

Fél fizetést se fogok kapni, sőt még a kórházi igazolást se sikerült megkapni, tehát még ez is kétséges. Pedig ott voltam, azóta is látszódnak a nyomai. Szép kék-zöld, meg sötét lila.

20 perc fentlét után kidőlök, pedig marhára itt lenne az ideje jobban lenni. Mármint lényegesen jobban.

Most ott tartunk, hogy akkor mehetek vissza dolgozni, ha felmutatom a negatív tesztet. De nem tudom, hiszen még vannak tüneteim, biztosan kimutatható bennem. Az orvos szerint akár több hónapig is. Hát ez igazán jó. Ráadásul nekem kell bizonyítani, hogy már negatív vagyok. Mégis hogyan? Nézzek mélyen magamba? Nonszensz. A munkáltató kéri, de nem fizeti. A tb se fizeti. Csak én a tb-t. Ez így igazságos, ugye?? A munkahely első dolga az volt, hogy írassam át a kódot 7-esre, ne nekik kelljen fizetni a táppénzt. Ebből az egészből mindenki a könnyebbik felét akarja húzni. Nyilván csak én nem, csak nekem és a családomnak fontos, hogy újra egészséges legyek. Kerüljön bármibe is. Kicsit számoljunk Az elmúlt 17 nap során nagyjából 30.000 Ft-ot hagytunk a patikákban. A kieső bérem százezres nagyságrend lesz. Ki kell fizetnem a tesztelést, ami 20 ezer körül van. Lehet, hogy elsőre még pozitív lesz, akkor ismételni kell. A férjem 3. hete van szabadságon, szerintem tőle is elvárják a tesztet. Persze kifizetni senki nem akarja. Neki sem akkor nem csináltak tesztet, mikor nekem, sem azóta, pedig többször kérte. Nem tudjuk, ő átesett -e. Viszont cukor-és egyéb betegségei miatt indokolt lenne az oltás. Beregisztrált ügyesen (én is, de ez ugye okafogyottá vált), azóta se hívta senki. Nem is fogják, hisz a környezetében volt covidos. Neki kell magánlabort keresni, kideríteni, hogy mizu, ezután az eredménytől függően kaphat oltást egyszer, majd. Vagy nem. Én érzek csak ellentmondást? Annyira igazságtalan és méltatlan. Nem leprás vagyok. Mégis úgy bánnak velem, velünk. Szeretném visszakapni a jó kis szolíd életemet. Türelmesen tűrtem az elmúlt egy évet, vigyáztam, alkalmazkodtam, bíztam.

Látva a médiában a fröcsögést, a szenzációhajhász hírmorzsákat, a torzításokat, ökölbe szorul a gyomrom. Én megvédem az egészségügyi dolgozókat. Az emberek azt hiszik, sérthetetlenek, őket nem érheti utol ez a R. Dehogynem. Pánikot kelteni a legkönnyebb, mint a tegnapi tv bejátszásban, miszerint Pécsen nincs ember a Covid központban. De van. Sokan vannak, akik értünk küzdenek. Akik nap mint nap beöltöznek űrruhájukba és próbálják menteni az életeket. Akik tartják benned a lelket. Akik nem félnek tőled, hanem hozzáérnek a válladhoz. Teszik a dolgukat, ez a hivatásuk, ne kérdőjelezze meg senki. Járvány van. Ha ezt valaki megkérdőjelezi, bűnt követ el. Ha ennek tudatában fertőz, még inkább. Tudjátok mit kaptam jótanácsként? Hogy engedjem el. Mit számít, mi volt, ki volt. Ja. Másnak tényleg nem számít.

Úgy tudom, egyszer csak jelentkezni fog az ÁNTSZ. Alig várom. Lesznek kérdéseim. Hogy szerintük jól van -e ez így? Állítólag lesz kontroll vizsgálat is. Az bizony jó lenne. Bár erről a kórházban nem tudtak információt adni.

A kórházban két orvos volt egyszerre ügyeletben. Az egyik szemész, a másik ortopédus. Ha ezen lenne mosolyogni való, biztos nevetnék. Mindenesetre minden tőlük telhetőt megtettek.

A jóra koncentrálok. Arra, hogy mindezeken jó lesz felül emelkedni. Az számít, hogy mindenki meggyógyuljon.

Köszönöm a finom, forró medvehagymás pogit Vikinek, a szatyornyi gyógyuljmegcsomagot Ginának, a sok kedves üzenetet mindnyájatoknak!

Gyógyulok, szép lassan minden jó lesz.

10.

Jé, ez már a tizedik? Nahát, rohan az idő. Előbb-utóbb én is rohanok, de erre még egy kicsit várni kell. Szép lassan haladok. Tegnap egészségügyi sétát tettem, kivittem a szemetet. Az elmúlt 3 hét legnagyobb mozgása volt, de nagyon jól esett. Végre a szél se fújt viharosan, többször is kimentem hát a teraszra. Így történtek a tegnapi fotók a napsütésről és hóesésről egyazon percben. Ritka pillanat volt, nem hagyhattam veszni.

Igen, gyógyulok. Itthon lényegesen jobban tudok pihenni. Ez tény. Mint ahogy az is, hogy kezd visszatérni az erőm. Már kêtszer készítettem ebédet. Ne gondoljatok nagy dolgokra, de ha fél órát tudok tölteni tevékenyen a konyhában, az már sikersztori. Jelen helyzetben abszolút. Igaz, hogy utána feldőlök, mint kocsma előtt a bicikli, de kis öröm is öröm. Lesz ez jobb is.

Mivel mostanában ritkábban jelentkezem be, az idő előrehaladtával egyenes arányban több kedves üzenetet kapok. Nagyon jól esik, hogy gondoltok rám, erőt ad. Köszönöm!

A múltkori morcogásom oka is megoldódni látszik. Megérkezett a kórházi igazolás, hurrá, papírom is van róla, hogy R. kórházba juttatott. Így jogosult vagyok táppénzre, szupi. Jövő héten megyek felszabadító tesztelésre, ami jó esetben visszaadja a szabadságomat. Már csak erőm legyen jönni-menni. Ééés, tádámm, hívtak utógondozásra. Ennek őszintén örülök, de tényleg.

Látni vélem az alagút végét. 

Igaz, hogy minden alvásnál továbbra is izzadok, igaz, hogy a fémes ízt továbbra is érzem a számban (pedig nem szopogatok titokban ceruza elemet, becsszó) de az ízlelésem lassan visszakapom. És szagokat is érzek egyre többször. Ma reggel meg is nevettettem az én hites uramat. Az emeleten éreztem a dezodora illatát. Ennek hangot is adtam: " Ember így még nem örült, hogy a zura lefürdött, érzem a szagodat"

Hogy mondjam szépen, hogy erre a vallomásra nem volt felkészülve hajnali 8-kor? 8-O Jót nevettünk, na :-D :-D

Seregnyi csicserhad örvendezik az ablakom előtt, nekem örülnek vagy a tavasznak, mindegy is. Itt vannak, és én is, ez a lényeg. Én gyógyulok és töltekezem minden szépségessel, ami fellelhető. És már a cicát se kell elzavarni mellőlem. Jövő héten eljön a puszik ideje is, nagyon bízom benne.

11.

Nem is tudom, melyik hírrel kezdjem. Most pár napig nem írtam, úgyhogy vannak változások. A számomra legfontosabb és legörömtelibb, hogy ismét statisztikai adat lettem, már nem fertőzök. Imént értesültem a negatív teszteredményről és most itt örömködök magamban :-) Pontosabban nem magamban, hiszen épp most kürtölöm világgá :-D

Nehéz időszak áll mögöttem, sokan álltatok mellettem, úgyhogy mindenképp meg akartam osztani az örömömet Veletek.

Tehát 26 nap után eljött az ölelések és puszik ideje!

Hiányuk szinte már fájt. Kicsit hülyének néznek most itthon, még a cica is, mert folyton megsimogatok valakit, de hát kompenzálok. Ez van 

:-))

Rövidesen megkapom a karantén megszüntetéséről szóló határozatot is, úgyhogy ha erőm engedi, kimerészkedhetek. Alig várom :-)

A másik lényeges eleme a hétnek, hogy kiderült, a veréb is védett madár. Megkaptam a védettségi igazolványom. Nahát :-) Az elnevezés a zuramtól származik, copyright. (-:

És hogy mi van velem most? Jelenleg másfél óránál tartok, ennyit tudok egyszerre fent lenni, akkor le kell egy picit feküdni. Tisztára mint a Surda, csak más aspektusban.

Ma voltam egy utógondozáson, bár túlzásnak tartom ennek hívni. Az egyetem kutatást indított a volt covid betegek tapasztalataira alapozva, ebben veszek részt. Szóval ez nem a hivatalos, amiről nemrég írtak, hogy lesz postcovid ambulancia. Egy kérdőívet kellett kitölteni a betegség kezdeti, csúcsidős és mostani tüneteiről, ezt tulajdonképpen telefonon is megtehettük volna, vagy elektronikusan... Ami miatt indokolt volt a személyes jelenlét, az a vérvétel, ja, és megint kaptam pohárkát. A felhőben majd látni fogom az eredményt, ennyi. Volt róla szó, hogy EKG is lesz, de mivel jövő héten megyek kardiológiára, ezért nem végezték el, mondták, hogy spóroljunk a kapacitásokkal....

Állítólag (és ezt hangsúlyozom) egyszer majd, pár hónap múlva valaki telefonál és behívnak egy ct-re. De hogy ki, mikor és egyáltalán, nincs infó. Szóval itt érzek némi hiányosságot a kommunikácóban és a határozott "így lesz" sztoriban.

Továbbra is felébredek éjszakánként, hol jobban, hol kevésbé izzadtan, de konstansan fél 2 magasságában. Egyszer kipróbáltam, hogy túljárok R. eszén és inkább el se alszok addig, de másnap (illetve aznap) zombisan viselkedtem és néztem ki, úgyhogy nem éri meg virrasztani.

Még köhögök, a hátfájás lassan múlik, de remélem azért a tüdőgyulladás gyógyul.

Vasárnap este volt egy furcsa és ijesztő dolog, csak ültem az ágyon és egyszer csak azt éreztem, hogy kiugrik a szívem a helyéről. Gyorsan rácuppantam a mérőeszcájgra (nagyon hasznos holmi) és látom ám, hogy 114 a pulzusom. Hiába, az ülés is lehet megterhelő. Igen ám, de ezt még kétszer produkáltam 5 percen belül, úgyhogy kissé megijedtem. Tudom, hogy aznap sütöttem a tortákokat és nagyon elfáradtam, de utána már csak feküdtem, minimum 6 órát. És mégis. Szóval jó lesz egy kardiológiai kontroll.

Arra buzdítok mindenkit, hogy aki hasonló cipőben jár és vannak visszamaradó tünetei, mármint túl sokáig vannak, akkor járjon utána, kérjen kontroll vizsgálatot. A háziorvosok most mással vannak elfoglalva, de egy beutaló nem kerül semmibe. Az életminőségen viszont jelentősen javíthat, ha nem otthon ücsörögve várjuk, hogy jobb legyen, hanem szükség esetén további orvosi segítséget kapunk.

Örömhír, hogy nemcsak a barátném, hanem a szülei is kijöhettek a kórházból, már együtt lábadoznak.   Remélem mielőbb meggyógyulnak.

Tegnap megosztottam egy hasznos linket, ezt mutatta a kórházban a gyógytornász is. Akinek a vírustól tüdőgyulladása lett, ezekkel a gyakorlatokkal tudja saját tüdejének gyógyulását elősegíteni. Ezúton is hálásan köszönöm az infó közkinccsé tételét

Katalin Kalász HJné

  

Az ízlelésem nagyjából visszaállt, a szaglásom még nem az igazi, de már szépen alakul.

Összességében azt tudom mondani, hogy 2 hétig voltam irtó pocsékul és két hete lábadozom. Még kell egy kis idő, de optimista vagyok, minden nap jobb egy kicsit.

Ha úgy lesz, ahogy szeretném, akkor jövő héten már palacsintázunk ;-)

Ölelés és puszi, most már szabad

12.

Velem együtt sokan vártátok ezt a bejegyzést. Az utolsó ilyent. Ezennel ünnepélyesen kijelentem, gyógyultnak nyilvánítom magam. :-)

Pontosan 1 hónap telt ennek (R=tugggyyukki) jegyében, de úgy érzem, nem csak a nehezén vagyok túl. Ma a kardiológián azt mondták, nem érte maradandó károsodás a szívemet, a fáradtságérzés és a hirtelen fellépő szapora dobbanások idővel elmúlnak majd. Reméljük minél előbb. Megkönnyebbültem. 

Megérkeztek az antigén teszt eredményei is, Kristóf fiam mondta meg a tutit: "Anya, golyóálló lettél." Olyan ellenanyagszint mutatkozik, hogy tyű és nahát. :-O (-: ;-))

Szóval már csak az a dolgom, hogy erősödjek. Ami múlt héten még csak 1 órát ment, most már hármat. Bízom benne, hogy rövid időn belül visszatér az erőm és az állóképességem. Sütni, főzni már tudok, nem halunk éhen. (-: ;-))

Holnap lesz az utolsó böki és utána már a lila foltjaim is gyógyulhatnak.

És elmondhatom, én még jól kijöttem belőle. Sok olyan emberrel beszéltem, aki elhúzódó tünetekkel küzd, akinek maradandó károsodásai lettek, aki még most sincs jól.

A munkahelyemen van olyan, aki nem tudta legyőzni. 51 éves volt, alapbetegségek nélkül, jövő héten kísérik utolsó útjára. Olyan is van, aki lélegeztetőn volt/van.

Elmondom még egyszer, aki még mindig nem hiszi, vagy nem veszi eléggé komolyan. Ez nem influenza, nem is lehet hozzá hasonlítani. Egy influenza nem gyűr le átlagembereket, mármint átlagos egészségi állapotúakat.

Egy darabig még tuningolom magam vitaminokkal, talán hamarabb regenerálódik az immunrendszerem is.

Tegnaptól újra tudok dolgozni (micsoda öröm, de komolyan), egyelőre itthonról, de akkor is.

Egy témához kapcsolódó sztorival még kiegészítem a posztot. A férjem pénteken csinált egy gyorstesztet, ami abszolút negatív eredményt mutatott antitestekre. Kicsit bízott benne, hogy ápolásom során ő is átesett rajta, de nem. Ezen felbuzdulva gyors egyeztetés a háziorvossal, hogy ugye akkor most már ő is megkaphatja végre az oltást, hiszen alapbetegségei folytán erősen javallt. Hogyne, persze, kedden mehet is. Ez volt hétfőn délben. Aztán jött a telefon, hogy az ÁNTSZ számon kérte a háziorvost, hogy miért, milyen alapon küldte, hiszen csak 63-as születésű. És nem 62-es.

Hát igen, ez egy nagyon komoly érv. >:-(

Úgyhogy mégse mehet. De számtalan harmincast már beoltottak. Ha addig élek, mint 10 teknősbéka, akkor se fogom érteni. És borzasztóan sajnálom. És féltem. A háziorvos talán jobban ismeri a saját pácienseit, az állapotukat, a prioritást. De a karhatalom ezt felülírja. 3:-( :-(( Egyetlen év miatt.

Nem folytatom, mert abban már csúnyás is lenne...  :-|

Ezt csak a teljesség kedvéért írtam le, hogy azért mégse legyen minden olyan rózsaszín. Bizakodunk, hogy hamarosan hívják.

És most örülünk. Szépen, szerényen, de nagyon.

Naponta többször is megölelem, megpuszilom a családomat, és közben azt érzem, milyen csodálatos ajándék is ez. Már írtam korábban: át-és felértékelődnek a dolgok, a kapcsolatok. Ez valóban így van.

Köszönöm, hogy sokan velem tartottatok ebben a kemény hónapban, hogy olvastátok, kommenteltétek, megosztottátok a bejegyzéseimet, talán tudtam vele segíteni is. Nagyon sokat jelentett, hogy nem egyedül harcoltam, hanem virtuálisan sokan mögém, mellém álltatok. Köszönöm az imákat, a jókívánságokat, a szép finomságokat ;-), a gondoskodást, törődést. 

Ha bárkinek kérdése van, nyugodtan keressen, a továbbiakban is szívesen válaszolok.

Vigyázzatok magatokra!

Itt a tavasz, hihetetlen mennyiségű kismadár csicsereg kint, (velem örülnek biztos ((-: ) megyek is sétálni egyet.

Nagy ölelés